Körülötted állandósultként
a jelen folyamatban
minden változatlan
ahogyan
anyagban s létben
az ősiség
teredben
most
hatalmas rózsáid nyílnak
rácsodálnak
mert
a telhetetlen átmenetben
megcsináltad
mint tereletlen illat
tulajdona vagy önmagadnak
s
formált tudatodban
az előbb virultak
nyugodhatnak
már
meztelenre szagoltak
és
a látvány
csak
kedélytelen ígérethalmaz
de
sziromarccal
napnak szegezve csak
te
vagy
magadban
önmagad
