koffeinvacogás
unalmamban tavasz van
és kávészínűvé alvad minden emlék
a stromfeld aurél utca 80-ban történtek
amikor a bátyámmal egy rozsdamarta triciklin sivalkodtunk
és hamar bebarnult az aszfaltra freccsent vér is
miután betörtem a koponyám
az orvosi közbeavatkozás egy erdélyi kiskórházban
mert infúzión kívül mást nem kívántam
és a szomszéd ágyon fekvő balesetes srác
aki anyával beszélgetett és az arca
engem a szenvedő kávézaccra
emlékeztetett
a nyári munkahelyen kéregető munkanélküli
akinek szóköz tapadt a fogai közé
és kiszolgáltatottság a körmei alá
úgy remélt
a fázós napok az M betűs teázóban
ahol egymásnak meséltük az itallapot
miközben szívószálakból építettünk diadalívet
és kapcsolatot
az asztalba zárt kávészemek az üveglap alatt
amik úgy kucorodtak össze ahogy én
akartam hogy te velem
és a tőled kapott reggeli csókok
melyek feketék voltak
röviden
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
