Néhanap megnyikordul (Húsvét)

Néhanap megnyikordul, pedig
súlyos az a magamra zárt ajtó:
de széles mosollyal érkezik,
s leül ágyamra a Végrehajtó.

Zsinóros feszül-e rajta
vagy teljesen meztelen?
Mit számít az... csak a
lelke simít végig lelkemen.

S kinyit ablakot, megtágít
réseket sóhajtó engesztelése,
és úgy fáj...rásüt egy másik
igazság konok hitem testére.

Nem kell szólnunk, s nem kell
rejtsem a bűnt, mi rám tapadt.
Csak nézi szelíd, fáradt szemekkel
kuporgó csöndem a fák alatt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.