Onán szonettje

Bolt kirakatja, anya és a lánya;
Álltak ott ketten, nőknek tudománya.
Nézték a sok szandált, (cipőbolt és nyár van)
Én meg kettejüknek bambájává váltam.


„Vedd el a lányát, nézd meg az anyját” –
Így szól a mondás, megfogadom hát.
Nyitnám a számat esküre, szóra;
Harang zúg legott, esküvői óra.


Nem tudom mi történt, álom-é a létem?
Túl jó, nagy szerencse, hihetetlen kérem.
Ülünk fenn a lánnyal meggyfa tetejében.


Haja fodra szőke, mint tűző nap nyáron,
Papucsából kilép: lába, talpa álom.
Melleit, csípőjét, combja hosszát látom.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.