Egy új kor hajnalán

Egy új kor hajnalán az ember szíve jobban
megdobban, elragad, sodor magával egy
még fel nem fedezett- szinte a semmiből
előtörő- idillt keres; hol  szolga lészen.

A harmadik magyar köztársaság lakója....
Igen az vagyok én. Felvállalom apám
tettét, akármilyen; sötét- csak előtte még
nagyapámét, ki ölt: a családért, magáért,
és mint hadifogoly; kenyere a remény.
szegény Ő már nem él, de rehabilitálták
apámék; kiknek ott volt egy eszme, Nagy Imre...
funkciója mi volt előtte.... mielőtt még
a nép vezére lett, nem olyan érdekes,
mert lőtt a nemzet őr, és lőtt a tank Suezből.

Emberek lengtek a szélben, és arra vártak
a fekete fehér képen, hogy essen a hó
nagy pelyhekben, legyen minden- olyan-  fehér;
de erős volt a szél, ki tudott szárnyra kélt
vele. ment. a határ  fele vitte a lába.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.