Az esõhöz


Tenger víz, ezüst, halk moraj ajkad,
mely földön csapongó imát fakaszt,
tág merengésem hullámsír rajtad,
mely megfogni sírva nem tud tavaszt...

Csöppjeitek mind tenger szent gyöngye,
az ajkamra forró, sótlan nedű,
bennetek láz Poszeidón lelke,
mi ifjúságot hint, de oly keserű...

Megtérnék tarka világotokba,
hol frissülés örök zamata ring,
s lennék én egetek sudár tavasza,
mely kósza fényben gyöngy-szivárványt hint...

                                              2009. márc. 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.