efemer
leprás vagyok
a szemétben találtakból
alakokat készítek
embereket kutyákat lovakat
otthagyom őket az ösvényen
a porba fákat meg madarakat rajzolok
hogy másnapra elfújja őket a szél
elszáradt levelekből madártollakból
virágokból szentélyt építek
felnézek az égre
süttetem kopasz fejem a nappal
mászkálok a falvak szélén
lefekszem egy bokor alá
fiatal korom dalai szólnak a fejemben
várom az estét
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-10-02 09:17:12
Utolsó módosítás ideje: 2026-10-02 09:29:57