Juhász Zoltán
Tavasz
Szekér angyal
kertben nyargal,
rügyet áraszt.
Léptük éget,
fénybe mélyed
és a választ,
mely az élet
forrására magyarázat,
meghagyják a halandóknak
és a versek születése
fő okának.
Honnan tudjam én,
mint gyarló,
írástudatlan halandó
mire várjak?
Válasz nincs, de
menedékem
az alázat,
s vak reményem
súlyos csendje
csak a látszat.
Szekér angyal
kertben nyargal,
de a vágyat
amely éget,
öregkorodra felélted...
...lassan ők is
megbékélnek,
s tavasz árad.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-10-01 14:24:39 Utolsó módosítás ideje: 2026-10-01 14:24:39
|
|
|