Magányos requiem

Milyen egyedül vagy,
nem lát senki, bár tudod létezel,
... üres szobákban önmagad találod,
visszhangoznak fejedben a kérdőjelek.

Szánalmasan töltöd be saját társadalmad,
Önmagadnak nyögsz, Önmagaddal szeretkezel,
Önmagadnak nyáladzol, Önmagadhoz imádkozol,
Te ásod a gödröt és te fekszel bele!

Hogy élve, vagy halva,
hogy álmodsz-e, vagy csak remegteted pupillád,
hogy szuszogsz-e még, vagy már félni sem mersz....,
nincs ki kotorásszon életed tavában, csak elsüllyedsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.