Kölcsönbe kapott analógia

Minden utánzat. Mintha lett már volna.
Ez a nap, ez a szél, ez a vers, ez a tél.

Úgy érik be, mint a kalász, vagy mint
pórusos kisgyerek - az élet.
Fejlődéstani okokból változó, mégis
egyetlenegy. Pelenkás hintaló-lovag,
cserfes, befelé mélyen hallgató, aki
maholnap iskolába megy.
Ponyvaszavakat raktároz, halmoz,
elvet, oszt és szoroz, ha rosszkedvű,
élő woodoo babát szorít magához.
(hm..., a kis gonosz!)
Végül is egyazon sors fia:
Ölelésre, ölésre termett, akinek
önmagát és másokat kell ostoroznia.
Kölcsön alakból formautánzat
tagol levegőt, teret,
ugyanaz a szél fúj, föld alól nyöszörgős
sirámok, üzennek az analóg jelek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.