24 óra

ismét itt vagy
napba néző földrészek madártávlatát üldözöd
makacs karvalyrepüléssel
kövek zuhanását sejtve
buzgó állítmányokat dobálsz
élni
látszani

***

pedig csak a kint, ami nincsen
az elé vetett tagadások
a csillogó időtengelyre felnyársalt tested
vad árnyak motoznak koponyádban
mindig van valami bűnös elhallgatás
hogy a foltok megtisztulhassanak
és mindig marad valami tétova igazság
hogy még vannak rángó fekete szárnyaid
emlékezel
ez minden akadályod

***

csak a bent szakadékai tudnak így hallgatni
falaknak ütődött sziklacsendek repednek ilyen némán ketté
amikor a minden éjjel berendezett fantáziák
a virradattal elvibrálnak
meghibásodott tévék egy meghibásodott világra
nyitva hagyod
bámulod
milyen folyamatos a markolni képtelen remény

***

felgőzölög a kávé
skiccek térdelnek a sarokban
poroszkáló Nap foszlik megint
és légifelvételeket vetít
egy
elhallgatott
zuhanásról





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.