Minden tegnap
(1)
az utcán ollók és macskák
nyakamra nyitottad a kinti zajt
az ablak előtt álltam
szemben a világgal
miközben két fogmosás közt
minden apró hibát kigúnyolok
nem is veszem észre, hogy ő
a világmegváltó
tenyeremben szétfeszített Jézus
én sem vagyok különb
már akkor is hazudtam
mikor hasonlít rá
a meggyőződés
a hófúvás abbamarad
a halál elszalad
háta az enyémnek ásít
(2)
különben meg álarcban
randalírozol az utcán
nagyképűen vigyorogva
s nagy ívben teszel az
éghajlatváltozásra
majd ha reggel
lepotyog a vakolatod
hámlásod dohányzásra mutat
rágyújtanál
pedig már öt éve meghaltál
tüdőrákban
mindig elfelejted
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
