A lírikus De Sade

Szegény az ifjuság és mégis oly csodás;
Mert, ha gyötör a vágy, és ott van egy leány,
Beszagolsz nem vitás. Móka és kacagás.
-De, mindegyik virág szárról hajt igazán.

Begyűjti mit kínál a nedvtől meredő szár.
Várja az éltető hajnali harmatát,
Hogy kiélvezze míg lehet; hamár feláll.
A méh is rátalál- Ő élvezheti a nektárt,

Amíg illatozik szépen szirma a légben.
Meddig tart évszakod... Sohasem tudhatod.
Hamar múlik a nyár és szépséged eképpen.

Nem leszel más te sem- szép virág- majd belátod:
Mint hasznos hulladék. Szerves trágya a réten.
Akkor már szánhatod hajdani ifjuságod.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.