Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek
Te égető végtelen tűz
Minek nevezzelek
Ki fejemből minden gondot elűz.

Minek nevezzelek te gyönyörű virág
Minek, te elkopott, rongyos ág.

Itt ülsz mellettem, velem vagy.. néha
Érzem hogy élni jó
A boldogság oly borzasztó
De nélkülözhetetlen érzés.

Gyöngyszemeid, végtelen
Elérhetetlen boldogság kulcsa
Aranyos mosolyod
Nekem mégis elárulta.

Mosolyom már véges
Elmúlt a boldogság
Elmentél
Te kis szemtelen
Hamis hazugság.

Minden csupa hazugság
Nem volt benne igaz
Én szerettelek, de..
Mit tudtam én mi az.

Egyetlen szó, oly sok érzelem
Egy miliárd kifejezés
Sem lenne végtelen
Oly tökéletes, Isteni érzés
Szeretném értékelni.

A rét már puszta
Kiszáradt minden
A közepén egy almafa
Mosolyog ott büszkén.

Van rajta pár alma
Pirosak és nagyok
Letépni egy szem boldogságot
Igen! Azt akarok!

Megragadtam az almát
Érzem már az izét
Oh te nirvána
Te élő természet
Te boldogság
Hát én..
Én minek nevezzelek?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.