Sok éve már és még soká




Sok éve már annak, hogy ide jöttem,
Azóta senki csak te lebegsz előttem.
Onnantól kínom nekem ez a ház,
Vágyom a nőre, aki folyton megaláz.

Sorsom kezébe tettem akkor, ahogy bírtam,
Nevetem sokat, de inkább többet sírtam.
Elsőként telefonon át, a hangodba szerettem,
Az áldott gyötrelemtől szinte már remegtem.
Amikor kacagsz, vagy egy édes kislány,
Kérlek, nekem ragyogj te fenséges kristály.
Angyal vagy, hát adj nekem is szárnyat,
Szállhassak mennybe én is utánad.

Szenvedek majd addig, míg nem terem babér,
Vagy sajgó szívemből csorduljon a vér.
Ha írom a verset, téged dicsér papíros,
Neked játszik szerenádot a parkban a damilos.
Sokan vannak mások, kik mindent akarnak,
Amivel, sok minden mást eltakarnak.
Ölelj meg engem, s jöhet bármi vész,
Erős leszek, mint egy viharedzett tengerész!

Sz. Nagy János











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.