Sajnálom
Most lágy szellők búja fújja tova
Szelíden keserű bánatom virágporral
Elvegyülve kapja szárnyra bús szívem tétova
Táncát e túlérett gyümölcskorral
S bennem ez őszi táj szürke, hűvös esőcseppje
Harmattá lett piros fának vad almaján
S míg én kábultan meredek ez éden-kertbe
Lágy tavaszt ring e táj erős, őszi karján
Most, behunyt szemmel érzem újra szenvedélye illatát
Szívem hatalmasat dobban, majd szorít össze, mint
Tölgyfának ágáról lelógó kötél a megbánó nyakát
Ki mondaná az utolsó szót, de már nem bírja a kínt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
