Az elsõ - változat

Anyám nem szokott rám várni az utcán.
Akkor ott volt. Kiállt.
Mint megszokott képből idegen ecsetvonás.
Első kálváriám. Az utolsó métereket már futottam.
Futottam a szögekért, a vigaszért, csak legyen vége.
Sós hullámok csaptak át rajtunk, ahogy átölelt.
A Dorka, szólt hozzám guggolva. Kiszaladt, egy autó.
Letörölte arcomról a felfröccsent tenger vizet
és a diófa felé mutatott.
Nem akartam, hogy velem jöjjön.
Ellöktem a partról a csónakot és elindultam
a kert végébe megöregedni.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.