Ha nem is látszik, változom



Négy óra húszkor
elmosolyodom.
Ne legyek olyan, mint mások.

Apró kis csalások
szépítik napjaim. A héven
termoszom bögre
kupakjából gőzölgő
kávét szürcsölök, s nézem,
a sok-sok arcélen
hogyan mosódik el a hétfő
s mikor merevedik meg
sóvár szemekben a táj.
Birkanyáj.
Összebújva a megállóknál
és átnézve a műanyagon
még el sem kezdték, már
túl vannak a napon.
Nem, nem. A legtöbbjük előre él:
számlát fizet, szeretkezik,
fantáziál.
Szerepjátékba mossák
fél órájukat,
míg testük célba érkezik.

És ilyenkor olyan sérülékenyek,
olyan őszinték a kezek,
az ujjak! Tíz kicsi ujj:
Tíz kicsi némber,
tíz kicsi úr.

Egy láthatóan rövidlátó
néni integet, engem néz,
nevet.
Visszamosolygok,
visszaintegetek.
Semmibe nem kerül olykor
boldoggá tenni
idegeneket.
Kicsit fáj, hogy lehetne
másképp: sajátot
szívbe gyűrni, nem
csak a másét.

Megérkezem.
Vigyorgok, mert eszembe
jut, hogy ma sem tudom,
milyen nap van.
Hiányzik rólam a dátumom.
A vonaton hagytam
vagy otthon
a gép előtt
a füzeten, ahol a tollam
alszik délelőtt.
Nekik üzenem:
leszek, nem csak voltam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.