Magóg fia halott
- Ady Endrének;
Szabad bizony sírni a Kárpátok alatt,
Hiába az Új Időknek új dala,
Ledönteni nehéz ezt az átok-falat
Mit emel ez ősi káosz dúvada.
De szép volna végre elhinni az álmot:
Ezeréves ez a hazug ígéret,
Ez a nép még mennyországot sose látott,
Sokszáz csatán már sokszázszor elvérzett.
Kárhozott a magyar, biz, isten így látom,
Hiába halt minden hősi mártírja,
Történelme vesztes, kusza ákom-bákom,
Küzdelmeit minden század elsírja.
Verecke még talán édes reményt ígért,
Ki tudja, most merre visz a szekerünk,
Könyörögnék Uram, megbocsátó hitért,
Ne hagyd, kérlek elveszni a nemzetünk!
Tapolca, 1992. november 22.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
