Diósgyõr felé
Esőszagú az autópálya,
menetszél zúg, csík szalad,
kocsink orra távolt rohan,
fű, fa, bokor itt marad.
Öt-tíz bogár szétkenődik
szélvédőnkön – csúfos vég.
Ennyit ér, lám, ma egy élet,
mindig így volt, s lesz is még.
Élősködők vagyunk mi is
e bolygón, amely csendben tűr,
elmúlhatnánk egy csapásra,
s nem maradna semmi űr.
Nem félünk se Istent, se mást,
s nem rettent a kárhozat,
bogarat, bolygót feláldozni
nekünk nem nagy áldozat.
Esőszagú az autópálya,
van benzin és négy kerék,
nem számít a holnap máma…
apró öröm – épp’ elég.
Diósgyőr felé, 2008. június 6.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
