Alkotásképtelenség
Egyedül fekszem le,
tíz előtt, hogy anyám is örüljön.
A takaró nem takar be,
az ágy nem személyesedik meg.
A takaró kizárólag kék,
valahol süt a nap,
valahol van tenger.
(Pedig szívesen olvasnál a sós víz ízéről.)
Változatos embereket hiányolok,
amikor sms-t kapok az egyiktől.
Semmi drámai fordulat
csak a Sanyi sanyi még mindig.
(Nem mintha ettől eszembe jutott volna.)
Egyedül feküdtem le,
tíz előtt,
kék takaróval takaróztam,
de a tenger tényleg nem csinál semmit sehol másutt sem.
A kettő között nincsen hasonlóság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
