Ki?

- Koppány Janinak és Balogh Bélának

Itt vagyok, itt lakom e testben,
Én ÉN vagyok, de nem vagyok a testem,
Honnan jöttem, nem tudom, de itt vagyok.
Válaszokat kutatok és kérdéseket itt hagyok.

Nem vagyok egyéb, csak gondolat,
Nincs múlt, nincs jövő,
csak számba veszem a MOST-okat,
Állítólag tanulni kell, ’bár nem TUDOM,
mert bizonytalan, hogy merre menjek, mely’ úton.

Nincs Isten, s nincs ember, ’ki megsegít,
Tán korábbi létem, vagy bármely baklövésem megfenyít,
Kapaszkodónak jók lennének frázisok,
ha nem tudnám: ha tévedek, az fájni fog.

Már tudom: Jézus nem halt meg a kereszten,
s bűneimet senki nem váltja meg helyettem,
De dolgozom magamon, s világomon jó sokat,
mert egyebem sincs, mint önmagam: a gondolat.

Hitet kerestem, de hinni mégis oly’ kevés,
Csak a tudás biztos, mert több, mint puszta feltevés,
Küzdeni és elfogadni: kín, s gyönyör,
Tíz válasz száz kérdést szül, s így gyötör.

De ki vagyok én, ’ki itt vagyok e testben?
Ha Isten nincs, de mégis itt él bennem,
Ki? Hol? Mikor? S m’ért méri meg tettem?
S m’ért kell mindent újra elfelednem?

Budapest, 2008. szeptember 9.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.