Kandallóból nézve

(egy farönk utolsó órái)


Én itt lakom, egy  kandallóban élek
Néha izzok, néha szolid lánggal égek
Eleven szövetem már régen kiszáradt
Szálkáim ezrétől a tűz roppan párat.

Ömlik ki  a meleg, szétárad lustán
Helyszín a Déryné,  egy kávézó Budán
Szemben egy templom,  papok sok malaszttal
Bent kandalló,  kanapé,  s egy ovális asztal

Két órás váltásban jönnek az emberek
Esznek és isznak is, ifjak és öregek

Szerelmesest játszanak, vagy az üzlet
Urak, drága órák, extrém sportot űznek
Kávé, lopott csókok, titkolt  milliárdok,  
Hallom zokognak mélyen a walesi bárdok!

Barátnők vitatják egymás közt hevesen,
„Az Adonisok hova tűntek, kedvesem?”
Témák: celebek, Győzikék, plázalányok
Füstölgök tőlük  vagy szikrákat hányok!

......

Későre jár, lassan mindenki fizet
A bár bezár, elütötték rég a tizet
Sötét csendben, véznán, elszenesedem
Elalszik a parázs, s kihűl a testem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.