Ikonok,/Szmolicza József képeire/
Madonna arcán gyöngéd bánat,
hercegi kézben fénylő liliom.
Az ifjú Messiás visszanéz,
szemében lángoló hatalom,
omló egek nem rendítik őt.
Késve gyújtott áldozati máglya
életünk, de feledhetetlen
viasz-szívünk halhatatlan vágya:
Magunkra lelni
szeretete misztériumában.
Sorsunk más nem lehet,
mint égő jellé feszülni a szélben,
vagy árnyékká válni falevélen.
Tenyérnyi térbe gyökeredző
vándorbotunk markolni keményen,
míg szívünkben lüktet az élet.
Madonna arcán győztes alázat,
gyermeke karján őrzi reményünk.
Hozzá sietünk, félelmeinktől űzve,
verve vihartól, égetve nyártól.
Mámoros éjjelek kábulatából
ocsúdva, kéve-lelkünk hittel átadón,
oldoztatunk akácvirág-idődbe.
2006.07. 20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
