Szerelmi rigmus
Kacsint a sajgó rettegés,
Kacsint, de mosolyg a száj.
Hívni talán most nem nehéz,
Hívni, ha végül muszáj.
Lobban mi tűzből születés,
Lobban, mert fellegbe vágy.
Pihen a gyilkos kétkedés,
Pihen, hisz nászi az ágy.
Érkez a gyöngyös ébredés,
Érkez, mert mélyebbre szállt.
Köszön a szokott szenvedés,
Köszön, hisz biztosra várt.
Frissül a szabad létezés,
Frissül, ha jő a dagály.
Kacsint a sajgó rettegés,
Kacsint, de mosolyg a száj.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
