Fata morgana

Érzéki csalódás ez, mint a délibáb teljes
fény visszaverődése a földfelszíne felett.
Tudod, hogy csak a természet játéka,
kínos optika, amikor az úton haladsz
hatalmas tócsát érzékelve, belelépnél
de nincs mibe, mert csak képzelődtél.

Becsapod, ámítod, megalázod magad
megvet érte, rajtad gúnyosan kacag.
Tudod, hogy látomás, ami után vágysz
tested mégis tűzre dobnád, önpusztítás
amit hónapok óta csinálsz- megéri neked?
Tudod, hogy nem, hisz' sajog az értelem.

Gyászruhába öltözött a kognitív funkciód,
mert amit az emóciód diktál csupán fikció,
nem tudja megmenteni szépreményű éned,
kegyetlen érzésbe fullasztod bele lényed.
Ideje lenne kitörnöd a saját csapdádból
Szabadulj az őrülttől és a gondolatától!

„Kelj fel és járj!”, mert hosszú a végtagod,
kegyeidért megannyi hódolód hajbókol.
"Felállok, hátat fordítok a rettenetemnek,
a délibábomat magam mögé terelem,
érzelmeimmel tovább mit sem törődök,
kibújtatom értelmemet a gyászgöncből."





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.