AZ ERDÕ

Az erdő, a majálistól volt hangos.
Most fejsze, s balta csattogástól.
Nem maradt se cserje, se bokor.
A fázó nép, teljesen kiirtotta
Sűrű bokrai közt, sok
hontalan derékalj pihent.
    Népszerű volt.
Füves pamlagán, csókolózó
   párok bújtak össze.
Emlékét füst, hamu és
  gomolygó felhő őrzi.
A madarak se fütyülnek az ág tetején.
A fű, itt-ott zöldell, csak sejtett titkokat.
A régi szép múlt, a fájó jelen,
csak egy föld dúlta zöld folt a térképen.



.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.