Jászoltól a golgotáig

Tisztán, ártatlanul születsz.
Nem igaz, hogy cipeled Ádám és Éva vétkét,
Nem igaz, hogy az egy tál lencsédért
Már az anyaméhben
Káinként ontod Ábel
Testvéred vérét.
Egyformán hozod magaddal
A Jót, a Rosszat, amelyek közül
Egyik sem eredendően vétek,
Amiket Mózes kőtáblája óta olyan sokan
Viasztáblába véstek.
Itt, a mocskos külvilágban
Tanulsz meg lopni, ölni, csalni,
Mert ösztöneid, miket őseidtől
Hoztál örökül mind, mind
Nagyon is emberiek,
Akárcsak alkotó elméd, lelkiismereted.
A kérdés csupán csak az,
Milyen irányba sodorja
Sorsod komisz vagy szerencsés szele
A társadalmi létnek nevezett,
Kiismerhetetlenül hullámzó pocsolyán
Életed törékeny dióhéját.
Egyedként bármilyen is légy,
Belesimulsz a nagy Általánosba.
Csupán az által leszel különös,
Milyen saját Via Dolorosán
Visz a kereszttel terhelt utad
A saját Jászolodtól
A saját Golgotádig.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.