Alkalmazkodás

A növények télére meghalnak,
vagy teszthalottak lesznek.
Az állatok többsége elmenekül,
oda, ahol nem bántja őket a fagy,
amelyik marad
lelassítja az életfunkcióit.
Mi emberek csak hajszoljuk magunkat
ebben a decemberi időben is,
amikor a nappalokat farkasok harapdálják,
mert ők annyira imádják a telet,
képesek felzabálni a világosságot,
fény már csak itt-ott dereng,
csak stressz ül az ágakon
a fecskék helyett.
A tudatodban kuszaság,
valami nagyon összegabalyodott
a véredények kiürültek, nem közvetítenek
csak bántó üzeneteket
a pitvar, a kamra is üresen áll,
az összes folyadék az agyat
nyomja, mert oda tódult.
Feszül a kín, mint a szárítókötél,
mikor telepakolják súlyos, vizes
ruhákkal elpattan, mert nem bírja
tovább cipelni a terhet.
A kakas hiába kukorékol,
ha nagyon fáj a reggel,
ébrednél, de nem bírsz,
az idegpályákon a váltókezelő
félre váltott, az életed
kisiklott, nem érted miért?
Mert Te ember butább vagy
az ösztönlényeknél.
Neked a Teremtő egót, szuperegót
adott, sorsod rád bízta,
a növényeket állatokat, sosem hagyja
magára.
Látod HOMOSAPIENS, mit ér az agyad?
S abban a tekervények, hiába sűrűk és
mélyen barázdáltak, nem érsz el vele semmit.
Az alkalmazkodás magas iskoláját
kijáratták veled anno, még
"neandervölgyi" korodban,
de mit ér a diploma, ha a tudatban
már csak emlékfoszlányok maradtak,
a növények és állatok sokkal többet tudnak?
Itt a vég!
Ennyit ér?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.