Sipos Zsuzsanna : plakátmagány

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37951 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Krisztusi harminc csak hetvenkét évem. Szonettkoszorú
Új maradandokkok

Bara Anna: időtlenül avagy “ahogy a napok rövidülnek”
Kiss-Teleki Rita: vége se
Kosztolányi Mária: minden nyár után
Bara Anna: Égbe szakadt gyökereim hangján
Kosztolányi Mária: angyalok Burgoszban
Bátai Tibor: konfesszió
Tóth János Janus: felhőláb lábnyomán
Tóth János Janus: Tisza-szép
Vezsenyi Ildikó: anyu versek
Farkas György: Gyertyák
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 2 perce
Albert Zsolt 4 órája
Kiss-Teleki Rita 16 órája
DOKK_FAQ 17 órája
Gyurcsi - Zalán György 19 órája
Ötvös Németh Edit 20 órája
Gyors & Gyilkos 21 órája
Bősz Miklós 1 napja
Nagy Zsuzsanna 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Tamási József 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Szilvási István 2 napja
Magyar Éva 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Csapó Angéla 4 napja
Kocsis Nóra 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Baltazar 2 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 8 órája
Hetedíziglen 13 órája
Etzel Mark Bartfelder 16 órája
Minimal Planet 21 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
fejlakók... 1 napja
hozzá lehet szólni 1 napja
Szőnyeg 1 napja
Gyurcsi 2 napja
történések 2 napja
Imago 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
PIMP 3 napja
Sin 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Sipos Zsuzsanna
plakátmagány

íves és hullámzó
simogató és karcos
telhetetlenül elöntő megadom magamat neki
nem elég szeretni
szeretni nem elég
langyosan körbefon és az ujjam köré tekeredik
lehúz és megfojt úgy látszik
ráül a fejemre és összekócolja a hajam
majd belefúj a szél és elfelejtem
majd leemeli rólam valaki és újra kapok levegőt
majd lerágcsálja egy kis állat az ujjamról és nem fog fájni
majd elmondja újra amit tudok hogy ne felejtsem el
akkor kisimulok

plakátmagány
miért?
mert város? mert sok? mert nagy? mert erős? mert ijesztő?
messze vagytok fények
messze vagytok felhők
hogyan érjek el a napraforgókig
hogyan tűzzek pipacsot a hajamba
mondd hogy szép vagy
fogd meg a kezem és rohanjunk
pörögni akarok és lebegni
tényleg ahogy tudod
szédülni zsongani bizseregni
mindez benne van egy szóban
egy ölelésben
egy hajsimításban
egy csókban

plakátmagány?
nem az menj a fenébe
nem vagyok egyedül és gyenge
pici sem tudod?
levegőt kaptam magamba szívtam nem engedem ki
csak lassan

gesztenyékkel akarok játszani és
apró hajszálakat akarok egybefonni a karod köré
a csuklód gyűrődéseit számolni amikor szorítod a kezem

legyél te bennem minden ami voltál
és ami lehetsz egyszer
a világ teteje és alja
az egymáson pihenő bőrök leheletének hangja
legyél az aki a tükörben olyan
legyél és az lesz amit kerestünk

plakátmagány
menekülnék messzire ha nem
el hogy ne lássak ne érezzek fájjak
hordóba gyömöszölném magam hogy ne is várjalak
menekülnék de nem lenne hely ahol elférnék
nem lenne szirom ami ne bántaná a bőröm
menekülnék de sehol nem lennék biztonságban
lefeküdnék szépen
csendben egy magas fűben
a harmatcseppek megtöltenék a fülemet
a víz belemosna a földbe
és gyökérré válnék
szirommá
mint egy gyorsított felvételen
így múlnék el
hogy ne találj rám
virág lennék egyszínű
észrevétlen
csendben zokognék
azt hinné aki arra jár csak nesz
halott könnycseppek nesze a réten

megszólalnék egyszer
felébrednék a zsibbadásból
újra lenne hangom
kihánynám a hangszalagjaimat a trombita mellől
újra rá mernék nézni a zöldre
lehet hogy meg is mozdulnék egy kicsit
csak annyira hogy ne vegyél észre
és utánad mennék
követnélek
rohannék tépném a bőröm és szakadnék szét utánad
követnélek mindenhová
mint egy nedves bizalmatlan árnyék
mint egy félig leszakadt sál aminek a darabjai úsznak utánad
félelmetes lenne és reszketnék
nem vennél észre soha csak éreznél
ott vagyok benned vagyok körülötted vagyok
beleborzonganál tavasszal ha felkavarodnak a virágszirmok
tudnád hogy én vagyok
tudnád mert hallanál

én nem látnálak többé
és elmúlnánk

nem kell bizonyosság
szeress
eleven természet vagyunk
mozgó és lélegző
világtetejére való
páratlan csoda
legyél az egem
keresd meg az őszi képet és fordulj oda
hasonlítasz látod
olyan vagy
az vagy
ott és itt amiért a gesztenyék gurulnak
amiért a hang elcsendesedik
mert elhiszi végre

mert elhiszi végre
nem érti várja látja

tudja

szakadj szét világ
semmisülj meg
mert nem vagy többé
nem vagy többé, világ

te vagy

plakátmagány









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-12-04 12:05   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Továbbmenve/
2021-12-04 11:59   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Persze hogy/
2021-12-04 11:46   NAGYÍTÓ /Filip Tamás:bennünk/
2021-12-04 11:36   NAGYÍTÓ /Csilla:külső-belső erdő/
2021-12-04 11:20   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Elhitetés/
2021-12-04 10:40   NAGYÍTÓ /Simf:Kiszól/
2021-12-04 10:03   Napló: Baltazar
2021-12-04 09:43   Napló: Baltazar
2021-12-04 07:54   NAGYÍTÓ /Vadas Tibor:a vers vonzásban/
2021-12-04 07:51   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt