Kisétáltam megint...

Kisétáltam megint a Paradicsomból,
számban maradt egy citrom árva magja.
(Bent se voltam.) Néhány felvöröslő csóktól
fázik nyakam. A garbó betakarja.

A lepedő ma reggel ráncokkal játszik,
akár az arcom; elrágom a magot.
(Jó ez a keserű. Az íze hiányzik.)
Elmosom a bögrét, amit ott hagyott.

Hol itt, hol ott vagyok, de mindig egyre messzebb.
Ha várok, egészen másképp létezem.
A darabok valahol egésszé lesznek.
Kihajt a tört mag, ha ráhajtom kezem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.