Ismeretlenek
Trónom üres bálteremben
Visszhangzó süketség,
Félhomályban alszik a tánc
Az ablakból füves rét
Látszik, s vele átellenben
Mélyed arcomon a ránc
A várárkot ősz köd lepi
Édes párával telt hasát
Deres fűre fekteti
A kövek közt kísértetek
Simogatják sűrű tej haját
Könnye egy kis ért etet
Faggyatok meg! Fázom.
Éhes vagyok, ha itt leszel
Meséidből megvacsorázom
Szívemre olyan súlyokat teszel
Hogy agyonnyom az álom
Veled a semmit annektálom.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
