Ne legyek




Mocskosnak érzem magam, mint a kujonok,
mint a kéjelgő, hazug poharak,
ha ragadó szájukkal csalják meg áldozatukat.
Világot álmodtam? S fölé csillagos eget?
Megtiltom magamnak azt is, hogy álmos legyek,
megtiltom, hogy koponyám mögött a titkos
éjben
megfoganjanak a remény magvai.
Ne legyek én sem.

Ne legyek aki lehetek:
keszeg, sovány estben csüngő lehelletek,
elnyomott és újragyújtott csikkek
nyomasztó bűze, ha kivág a semminek,s erjedő szaggal cinkosulva
ízetlen vágyra nehezül, mint kivénhedt, öreg kurva.

Parányivá zsugorodom s csettegek, mint a
torzszülött,
ha emlőt tapint a kőben,
s áldást a verésben, anyát minden nőben
nyáladzva remél - az ő sorsa tiszta,
fényes végzetekbe hömpölyög majd vissza,

de nékem...nékem
ne jusson semmi, amit kértem.
Élni, lenni kevés. Csekély érdem
a lét peremén megmaradni
csak annyinak, kiből nem tud több kiszakadni,
hogy elég legyen önmagából húzni tornyot,
égig érőt,
min a halott elme felcipelhet
minden élőt.

Rossz verseim hordanak rám hantot.



Bp
23:55 2008.11.21.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.