Chopin

- Hommage à Emile Nelligan -


Játssz még reszkető ujjaiddal szép és tűnt valót;
nyögd világgá a szív szomorú részegségét,
hogy éter-sodrásodban királyok sírjanak,
s kivert koldusok leljenek felemelő békét.

Vibrálj csillárom hideg pompája alatt úgy, hogy
rosszul habzsolt vagy elvesztegetett perceim
veled feledni tudjam s szétszórni a szélben;
hadd nyújtózzam ki holt éjben, mint tűnt Édeneim!

Sírj, piano! Zokogd el, hogy csontomig mar a bú!
Tombolj és suttogj! De úgy, hogy mindenki hallja!
Ám érthetően csak neki szóljon dallamod,
hogy végül is irgalmát bűnös kezembe adja…

Játssz még reszkető ujjaiddal rúttá hűlt valót,
nyögd világgá e tébolyodott szív keservét,
hogy éter-sodrásodba királyként ugorjak,
és bár koldusként - de eltemessen - sosem lelt békém...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.