Rólunk szólva
Annyira mélyen van a nap, hogy mint
a repülők csíkja a horizont alatt, én
újra meg újra felette lépkedek
- annyi ajtó van, párosszárnyas,
nyitható, bármilyen kezekkel -
hol a szoba, mutasd, szeretnék
egy paplant, párna most nem kell,
a nyakamhoz dörgölőzik a sötét,
ő tartja fejem, mikor -
araszolok egy kondenzcsík alatt,
és a nap olyan magasan fölöttem...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
