Ember-szeretet kell!
Anya tiszta volt és sápadt,
a család gyakran éhezett,
és az aggódásba belefáradt,
s hogy apám könnye rummal mérgezett.
Elfáradt s egy nap elültettük:
eső esett, apró, sűrű szemű,
épp, mint mikor apát mellé tettük,
így lett kertem csöndes, egyszerű.
Napok jönnek, koldulnak világot,
de a nincsből én sem adhatok.
Ha volt azóta, aki sírni látott,
csak egy őrzött esőt láthatott. Vagyok,
és ez a legtöbb, amit elértem,
kertem elvadult kis szörnyeteg,
csak néha, mondva csinált réten
látod, hogy mint szél, avart görgetek.
Felfestem az égre a hajnalt,
de alatta megkopott éj dagad,
Mert rajzolhat a kéz csillagot, angyalt,
de új színekhez régi kosz ragad.
Ez a rossz vers is csak dőlt keresztfa
síromon, mit életnek hiszek. Hűs szemekkel
Eső esik, fáradt, s Isten szeret ma
is csak. Ez kevés. Ember-szeretet kell!
Bp.
5:51 2008.11.11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
