Ember-szeretet kell!




Anya tiszta volt és sápadt,
a család gyakran éhezett,
és az aggódásba belefáradt,
s hogy apám könnye rummal mérgezett.

Elfáradt s egy nap elültettük:
eső esett, apró, sűrű szemű,
épp, mint mikor apát mellé tettük,
így lett kertem csöndes, egyszerű.

Napok jönnek, koldulnak világot,
de a nincsből én sem adhatok.
Ha volt azóta, aki sírni látott,
csak egy őrzött esőt láthatott. Vagyok,

és ez a legtöbb, amit elértem,
kertem elvadult kis szörnyeteg,
csak néha, mondva csinált réten
látod, hogy mint szél, avart görgetek.

Felfestem az égre a hajnalt,
de alatta megkopott éj dagad,
Mert rajzolhat a kéz csillagot, angyalt,
de új színekhez régi kosz ragad.

Ez a rossz vers is csak dőlt keresztfa
síromon, mit életnek hiszek. Hűs szemekkel
Eső esik, fáradt, s Isten szeret ma
is csak. Ez kevés. Ember-szeretet kell!


Bp.
5:51 2008.11.11.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.