Sötét halál

Sötét halál

Mintha szakadékba esnék,
Oly fekete a festék.
S jön az ősz, s a tél.
Ember, már nem remél.

Mint, a visszatérő álom.
Zuhanok ismét a tájon.
S látom, a fekete eget.
Ismét hív, a beteget.

Lelkemnek rég vége már.
Elkapott az éj, s fáj.
Végtelen utakon vezet,
S belém tép, kitölti a teret.

Nem enged el a sötét.
Ha küzdesz, mélyebbre jut a sörét.
Bár jön a szebb világ.
Hiába, elhervadt virág.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.