Erõ

Erő

Miként a folyó kivájja a sziklát
Egy szikra okozza erdőnek halálát
Egy kicsiny gyerek diktátor lészen
Visítva pusztít a dühöngő télben

Mi is az az erő, mi naggyá tesz embert?
Tán a puha réz, mit kalapács nem vert?
Vagy a keményre edzett erős, hűs acél
Ilyenné válni embernek legyen a cél

Cogito ego sum, mondták a latinok
Non cogito esetleg? A tömegből egy vagyok
Mert gondolkodik-e tán a bárgyú tömeg
Ki nem nélkülöz és kerüli fergeteg

Kicsi voltam, mikor mély vízbe vetettek
Az óvoda udvarán rendszeresen vertek
Elkísért a szenvedés majd tizenhat éven át
Lelkemben tombol a szél, mellyel a fát

kitépem tövestül, csak engedd ó uram
Hogy lelkemből erőmet a világra árasszam
Mindent elsöpör a gonosz szélvihar
A gonosz világot, mit sok gonosz kavar.

Izzik a tűz és tombol a fergeteg
Tombol mindaddig, amíg nem szeretnek
Erőmmel akkor majd szélmalmot hajtok
És csendben szeretve boldogan meghalok






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -