A tél csókja

Felragyogott az égbolt,
A felhők tábláin át,
A köd egyet gondolt,
S megadta magát.

Ám hideg volt a fény,
Törékeny, szinte szilárd,
S mint kósza tünemény,
Az égből hódara szitált.

Csókot dobott a földre,
Mit a távozó szerető,
Hogy tudjam jól örökre,
Csak Ő szeret, csak Ő.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.