Ébren vagyok
A lábujjamnál ólálkodik a napfény
Megérkezett a következő, az új
Vesztegzár szemem sarkán, úgy bújik a szél
Ugyanakkor friss és tiszta lazúr
Puha lombok felhőket csiklandoznak
Erős karok nyújtóznak, sok ropogó ízületek
Száraz szájban, kevés szóval laknak
Csoszogó, süket színeik ihletnek
Jó barát, vagy ismeretlen, csodás
Bokrokon száraz levelek, csörgő ritmus
Étlen-szomjan szeretlek, kis rozsdás
Szuszogó mellkason apró pólusok
Szelíden kacsint rám, a tegnapra utal
Finom meleg, sárga az avar, alatta selymek
Rövidülnek az árnyékok, elválnak az utak
Minden illatot mélyen magamba rejtek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
