Adamcsik Norbert : Búcsú az élettõl.


 
2841 szerző 39152 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
FRISS FÓRUMOK

Tóth János Janus 6 órája
Kiss-Teleki Rita 6 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Ötvös Németh Edit 7 órája
Tímea Lantos 8 órája
DOKK_FAQ 8 órája
Tamási József 8 órája
Tóth Gabriella 14 órája
Bara Anna 20 órája
Nagyító 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Mórotz Krisztina 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Vadas Tibor 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 3 napja
Duma György 4 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 5 órája
Janus naplója 6 órája
Hetedíziglen 7 órája
Ötvös Németh Edit naplója 8 órája
különc 13 órája
Baltazar 17 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 17 órája
útinapló 18 órája
az univerzum szélén 19 órája
Sin 20 órája
Conquistadores 1 napja
nélküled 2 napja
Cortázar macskái 3 napja
Dokk-verspályázat 3 napja
Gyurcsi 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Adamcsik Norbert
Búcsú az élettõl.

Megöregedtem, eljárt felettem az idő,
Érzem a halál hamarosan én értem is eljő.
Tudom, hisz szemem homályos, kezem remegő,
Vár már végső nyughelyem, a csöndes temető.

A föld, melyben testem végleg megpihenhet,
Hol porhüvelyem lelhet végső menedéket,
Mert porból vagyunk, s porrá leszünk,
Ez az örök szabály, melyet meg nem szeghetünk.

Ezért szeretteim, barátaim, immár Isten veletek,
Mert utolsó utamra indulok, honnét vissza nem térhetek.
Köszönöm azt a sok jót, s boldogságot, mit adtatok,
Melyet én már vissza nektek többé nem adhatok.

Köszönöm Istenem, hogy e földön emberként élhettem.
Ugyan csecsemőként kezdtem, de idővel férfivé érettem,
Megnősültem, s feleségemmel gyermekeket nemzettem,
De becsületben őket, kedvesemmel felneveltem.

Öregszem, s az idő egyre csak múlik,
Az a kevés ősz hajam is lassanként kihullik.
Nem vagyok oly erős, mint ifjú koromban,
Feleségem korán meghalt, nem tarthatom két karomban.

Lassanként a föld lesz új otthonom, hova megtérek.
A halál kopogtat, ajtót nyitok, de tőle nem félek.
Kaszás helyett elhunyt szerelmem áll előttem.
Kezét nyújtja. Megfogom. Testemet elhagyja lelkem.

Innentől egy másik élet veszi kezdetét,
Tán egy szebb, s jobb, boldogabb szellemi lét,
De szívemben őrzöm hosszú emberi múltamat,
S a Mennyig kísér majd a sok régmúlt, boldog pillanat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-09 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-09 23:11   Napló: Janus naplója
2025-07-09 22:59   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2025-07-09 22:44   új fórumbejegyzés: Kiss-Teleki Rita
2025-07-09 22:33   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-09 21:52   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-07-09 21:22   Napló: Hetedíziglen
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:02   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-09 21:01   Napló: Ötvös Németh Edit naplója