November

Holnaptól nem lesz több nekifeszülés,
véget ér ez az egész idegtorna.
Egyformák leszünk, akár az egypetéjűek,
két érzékeny pont ebben a galaxisban.
Még nem tudom,  
hogy tesszük meg a maradék utat,  
hisz semmilyen bölcselet nincs,  
ami megállítaná a kettős rontást.  
Az egyik a szívben él, másik a gyomorban,
és egyszerre mozdulnak rá a húsra.
Én kezdek hozzáidomulni neurózisodhoz,  
azóta, hogy felzaklatott a város részeges nyugalma.
Éjjelenként, amikor bejössz hozzám,  
pulzáló szívemre hideget fújsz,  
Letépem magamról az ellenmaszkot  
és közben arra gondolok,  
hátha a roletta apró résein  
beáramló levegőtől  kisebbek leszünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.