Élünk még talán
ma már nem járnak gőzösök kanizsára
már a felejtés az új irány ahová
robognia kell mindennek ami gyerekkor
te is gyökérrel élsz a sártorták között
közös bepisilős délutáni alvás kényszer
kérlek légy majd mellettem megint
ha nem tudom bekötni cipőimet
lehet addigra te is elfelejted a titkát
de légy ott mert hátha magányos leszek
most
egy fapálcika végén vattával
kérlek törjél rá fülemre
ez legyen megismerésünk
később fújd ki orromat
töröld ki seggemet
mindezt szelid mosollyal
és lehet akkor meggondolom
mégis csak beléd hatolni
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
