Adamcsik Norbert : A gyilkos

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38236 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Karaffa Gyula: Nem tehetem...
Szilágyi Erzsébet: Éjszaka
Wesztl Miklós: A verébcsapat röpte
Vadas Tibor: Egyszerű történet
Tóth János Janus: vers a néhai
Vezsenyi Ildikó: Ki szeret ki?
Bara Anna: mielőtt megérkezne
Szilasi Katalin: Az Őszhöz
Kiss-Teleki Rita: Felemás
Miskolczi B. László: Meglepi (Meglepetés II.)
FRISS FÓRUMOK

Szőke Imre 18 órája
Karaffa Gyula 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Gyors & Gyilkos 5 napja
DOKK_FAQ 6 napja
Farkas György 6 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
V. Szabó Mátyás 8 napja
Szilágyi Erzsébet 8 napja
Szilvási István 8 napja
Vezsenyi Ildikó 9 napja
Kosztolányi Mária 10 napja
Szilasi Katalin 12 napja
Bátai Tibor 13 napja
Wesztl Miklós 13 napja
Vadas Tibor 14 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 4 perce
Hetedíziglen 5 órája
Fogyinapló 9 órája
Gyurcsi 9 órája
történések 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Pssz!Ich-ézis 1 napja
törmelék 1 napja
Baltazar 2 napja
Vagyok 2 napja
mix 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 3 napja
- haikukutyin - 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Adamcsik Norbert
A gyilkos

Este van. A városban csend honol.
Az utca szélén kóbor kutya kóborol.
Csillagos az éj, a Hold is felszökött az égre.
Lassú füstöt ereget a házak kéménye.

Gyenge szellő zörgeti a fák levelét,
A tópart felöl hallani a békák énekét.
Egy sötét alak lopódzik háztól-házig,
Mozgása gyors s csendes, nem tétovázik.

Az ismeretlen arcát csuklya fedi,
Testét sötét köpeny mögé rejti.
Halkan átsurran a kihalt főtéren,
Csak egy árnynak tűnik a sötétben.

A teret elhagyva megáll egy háznál,
Meglapul, mert látja, hogy egy őr mászkál.
Köpenye rejtett zsebéből előveszi fegyverét,
Kicsiny fúvócsövet s annak vékony tegezét.

A mérgezett vesszőt a fegyverbe tölti,
Majd egy erős fújással a csőből kilövi.
A levegőt átszelve kiröppen a halál,
Gyorsan ölő méreg mely célba talál.

Az őr elfekszik a földön hangtalan,
Az árny nem habozik, mert felpattan.
Rögtön a zárt ajtó mellett terem,
Majd álkulccsal kinyitja azt nesztelen.

Halkan belép a félárnyékos, csendes házba,
Melyet gyengéden beragyog a Hold világa.
A sötét néma halál harcra készen,
Keresi alvó áldozatát gyorsan, merészen.

Tágas szobában egy férfi fekszik nyugodtan,
De mire feleszmél nyaka már fojtó hurokban,
Halk nyögésnél több nem hagyja el torkát,
A gyilkos mosolyog, mint aki jól végezte dolgát.

A kapálódzó férfi többé nem mozdul,
Halk léptek az ajtó felöl, a kilincs megnyikordul.
Barna hajú nő gyertyával a kezében,
Belép a szobába, de ő már tőrrel a mellében.

Csodálkozva tekint a köpenyes alakra,
Lassan eldől, de szemei tovább merednek a falakra.
A gyilkos kését kirántja a vérző asszonyból,
Miközben odakinn a viharos szél tombol.

Vakító villám világítja meg a szobát,
S a két vérbe fagyott, fekvő hullát,
De a tomboló halálnak már hűlt helye,
Az ablakon át kötéllel ereszkedik lefele.

Szőke hajú kisfiú, ki mély álomból ébredt,
Felkel, benyit szüleihez s vág riadt képet,
Mert a szülők élettelen szemmel néznek vissza,
Mint aki a keserű mérget a pohárból kiissza.

A sötét gyilkos ismét feltűnik az ablakban,
S a kisfiút már meg is öli gondolatban.
Az ijedt gyermek észre veszi a belendülő árnyat
Mely gurul a földön, felkel s lép felé néhányat.

A fiú dermedt testét átjárja a félelem,
Az idegen tekintetből sugárzik, hogy könyörtelen.
A sokkot kapott gyermeket felkapja a földről
S éles penge villan elő az éjfekete övéből.

A sötét szempár találkozik a gyermeteg szemekkel,
A félelemtől eltorzult arc a hideg tekintettel,
Néma csend telepszik az árnyékos szobára,
Mint aki szótlanul vár valamiféle csodára.

A szemek párharca eldönti a végső csatát,
A gyilkos kéz nem oszt ma már több halált.
Az ember eltűnik az ablakban, a fiú a földre hull
Miközben odakint a vihar is lassacskán elnémul.

A szőke gyermek arcát sós könny áztatja,
De e könnyekkel szüleit fel nem támaszthatja.
Odakint már csendes eső mossa a járdát,
S messze innen egy sötét alak veszi át jutalmát.

Jutalmát, melyet a kitűnő munkájáért érdemel,
Előtte a vizes földön megbízója térdepel.
Könyörög az életéért, hogy a köpenyes ne bántsa,
De az egy hangos nevetéssel a fejét levágja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-02-08 19:03   Napló: Minimal Planet
2023-02-08 13:14   Napló: Hetedíziglen
2023-02-08 09:54   Napló: Minimal Planet
2023-02-08 09:23   Napló: Fogyinapló
2023-02-08 09:19   Napló: Gyurcsi
2023-02-08 00:18   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2023-02-07 17:31       ÚJ bírálandokk-VERS: Szőke Imre Költő és vihar
2023-02-07 16:57   Napló: történések
2023-02-07 16:27   Napló: Gyurcsi
2023-02-07 15:01   Napló: Bátai Tibor