Adamcsik Norbert : A gyilkos

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 36906 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kókai János
  M. Magdolna
Új maradandokkok

Tamási József: önrabság
Kosztolányi Mária: a szél örökkévalóságáról avagy én és a bakonyi fennsík
Kiss Anna Mária: ráismerés a péntekre ( énvers )
Takács Éva: csak habzó állóvíz (reflexiók II.)
Tamási József: vizes ruha
Bártfai Attila Márk: Szűz aszcendens
Szakállas Zsolt: KÖLDÖKZSINÓRSATÖBBI
Vajdics Anikó: Gyanúsan nélkülözhetetlen
Albert Zsolt: Az ember aki utcának öltözött
Petz György: Nagy levegőt!
FRISS FÓRUMOK

Horváth Tivadar 5 perce
DOKK_FAQ 11 perce
Bara Anna 15 perce
Kiss Anna Mária 45 perce
Gyors & Gyilkos 2 órája
Berényi Klára 2 órája
Kosztolányi Mária 5 órája
Petz György 6 órája
Kókai János 7 órája
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Ilies Renáta 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Sági Ferenc Dénes 1 napja
Szalay Károly 2 napja
Tamási József 2 napja
Oláh Imre 2 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Nagyító 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Busznyák Imre 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 perce
Játék backstage 1 órája
Annuska versei (Hetedíziglen) 1 órája
Qui? 3 órája
Bara 4 órája
Vendég 7 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 16 órája
nélküled 18 órája
Baltazar 18 órája
Fészek 21 órája
az utolsó alma 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
leállósáv 1 napja
mix 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Adamcsik Norbert
A gyilkos

Este van. A városban csend honol.
Az utca szélén kóbor kutya kóborol.
Csillagos az éj, a Hold is felszökött az égre.
Lassú füstöt ereget a házak kéménye.

Gyenge szellő zörgeti a fák levelét,
A tópart felöl hallani a békák énekét.
Egy sötét alak lopódzik háztól-házig,
Mozgása gyors s csendes, nem tétovázik.

Az ismeretlen arcát csuklya fedi,
Testét sötét köpeny mögé rejti.
Halkan átsurran a kihalt főtéren,
Csak egy árnynak tűnik a sötétben.

A teret elhagyva megáll egy háznál,
Meglapul, mert látja, hogy egy őr mászkál.
Köpenye rejtett zsebéből előveszi fegyverét,
Kicsiny fúvócsövet s annak vékony tegezét.

A mérgezett vesszőt a fegyverbe tölti,
Majd egy erős fújással a csőből kilövi.
A levegőt átszelve kiröppen a halál,
Gyorsan ölő méreg mely célba talál.

Az őr elfekszik a földön hangtalan,
Az árny nem habozik, mert felpattan.
Rögtön a zárt ajtó mellett terem,
Majd álkulccsal kinyitja azt nesztelen.

Halkan belép a félárnyékos, csendes házba,
Melyet gyengéden beragyog a Hold világa.
A sötét néma halál harcra készen,
Keresi alvó áldozatát gyorsan, merészen.

Tágas szobában egy férfi fekszik nyugodtan,
De mire feleszmél nyaka már fojtó hurokban,
Halk nyögésnél több nem hagyja el torkát,
A gyilkos mosolyog, mint aki jól végezte dolgát.

A kapálódzó férfi többé nem mozdul,
Halk léptek az ajtó felöl, a kilincs megnyikordul.
Barna hajú nő gyertyával a kezében,
Belép a szobába, de ő már tőrrel a mellében.

Csodálkozva tekint a köpenyes alakra,
Lassan eldől, de szemei tovább merednek a falakra.
A gyilkos kését kirántja a vérző asszonyból,
Miközben odakinn a viharos szél tombol.

Vakító villám világítja meg a szobát,
S a két vérbe fagyott, fekvő hullát,
De a tomboló halálnak már hűlt helye,
Az ablakon át kötéllel ereszkedik lefele.

Szőke hajú kisfiú, ki mély álomból ébredt,
Felkel, benyit szüleihez s vág riadt képet,
Mert a szülők élettelen szemmel néznek vissza,
Mint aki a keserű mérget a pohárból kiissza.

A sötét gyilkos ismét feltűnik az ablakban,
S a kisfiút már meg is öli gondolatban.
Az ijedt gyermek észre veszi a belendülő árnyat
Mely gurul a földön, felkel s lép felé néhányat.

A fiú dermedt testét átjárja a félelem,
Az idegen tekintetből sugárzik, hogy könyörtelen.
A sokkot kapott gyermeket felkapja a földről
S éles penge villan elő az éjfekete övéből.

A sötét szempár találkozik a gyermeteg szemekkel,
A félelemtől eltorzult arc a hideg tekintettel,
Néma csend telepszik az árnyékos szobára,
Mint aki szótlanul vár valamiféle csodára.

A szemek párharca eldönti a végső csatát,
A gyilkos kéz nem oszt ma már több halált.
Az ember eltűnik az ablakban, a fiú a földre hull
Miközben odakint a vihar is lassacskán elnémul.

A szőke gyermek arcát sós könny áztatja,
De e könnyekkel szüleit fel nem támaszthatja.
Odakint már csendes eső mossa a járdát,
S messze innen egy sötét alak veszi át jutalmát.

Jutalmát, melyet a kitűnő munkájáért érdemel,
Előtte a vizes földön megbízója térdepel.
Könyörög az életéért, hogy a köpenyes ne bántsa,
De az egy hangos nevetéssel a fejét levágja.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-12-19 11:10 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-01-29 17:00   új fórumbejegyzés: Horváth Tivadar
2020-01-29 16:55   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-29 16:54   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-29 16:50   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2020-01-29 16:40   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-29 16:29   Napló: Hetedíziglen
2020-01-29 16:20   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-01-29 16:14   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-29 15:47   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-01-29 15:47   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ