Hol vagy, paraszt?
Hol lehetsz most, vajon melyik
gangon, tornácon pihenve éled
át a muskátlik hajnali bánatát?
Hol van az a gubába bújt, régi
paraszt, aki Jézuska jászola elé
betolatva, szétrohadt majorok
csöndjében, csontig hatoló fájás
fáradt verejtékében suttogta el
az igavonó Boldogasszony-imát
Hol lehetsz most, lehorgonyozva
kiapadt folyón, ifjan és elevenen
emberként visszanősz a földbe
por es chomuw - szánalmat, vagy
bámulatot nem ígér hallgatásod
zuhogó némaságod könnye...
Hol lehetsz most? A puszta kidőlt
a tetőt dizájnul benádalták régen
a homokóra kipergett poharában
csak az erjedt pálinkaszag nem
esett át még a tűzkeresztségen
Tudod: a turistáknak kóstoló...
Hol van az az útszéli nagyharang
a jelt adó, napszámba kongató...
Ki tudja, hol lehetsz most, paraszt
Talán gyanakvón, mégis nyitottan
övedbe rejtett fegyverként utazom
a csúcsforgalomban, a nagyvárosi
marakodás üszkös közérzetében
feltalálták a halhatatlanságot, már
nem emlékszem hol, nem tudom
melyik megyében nő a vérhólyag
árva tenyerében ujj-vérszerződés
Ha dönög, hadd dönögjön, dolga
vagyon, marhák körül ölelik
zöldövezetes, háztáji nyugalom...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
