Vasúti villasor

oly szomor vagy, út a buszhoz,
mintha közöm lenne hozzád,
mégis járlak, viszek birkát,
Katit, anyut, gúnárt.
cipőm lyukas talpán érzik
beton, bogár, betű, betmen
miért kell nekem kordnadrágba’
folyton dideregnem?
cigarettám lombhegyibe
trillás vörösbegyek égnek
leszokom majd fűről-fáról!
- etettem a népet.
bárcsak minden reggel apám
ülni csak a rönó megán
szép a tömegközlekedés
de még szebb a magán.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.