altató (fektetõ)


gondoltad volna, hogy majd fáj?
ugye te se? most mégis muszáj
rákapkodni vagy két
apró algopyrinkét
erre a nagy szívfájdalomra,
aztán, hogy erre a dalomra
se emlékezzek majd reggel,
meg a sajgásra se, sebbel
gyógyítom meg a sebeket,
nem találom sehol a delete-t...
egyedül iszok, nincs itt más,
és a tudat már hasad, ás...
én addig megágyazok, balkézzel,
(jobbomban konyakospohár) nézd el,
hogy gyűrött a lepedőm, a paplan,
(lásd, az arcom is az, nem aludtam)
majd álmokkal éjjel kivasalom,
és szétterítem a hajnalodon.

mostmár éjszaka lesz, csend,
feküdj te is, lepihent az élet,
álmában mindenki boldog,
csak akkor nem, ha ébred.

megágyazott csendben,
egy utolsó konyakot ivott,
aztán jó éjt kért, kívánt
a királytól katonát.
nem adott.
szakított.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.