LÁTHATATLAN FAL
Most érzem, hogy mi a szerelem
Mikor egész nap, létem feledem
Számomra mindenben ott vagy
Minden gondolat vágyakat hagy
Amerre járok, mögöttem az álmaim
Belátom hát, nincsenek szárnyaim
Nem vagyok angyal, nincsen csoda
A szerelem két embernek az otthona
Kinyitom minden nap, házam ajtaját
Kérem, lépjél be, maradj egy életen át
Amit adhatok, olthatatlan kis szerelem
Amit ígérek, hidd el sohasem feledem
Sajnálom, hogy létedben mást éreztél
Hogy ilyen kijelentésektől, már féltél
Én szenvedek, mert valaki kecsegtetett
S mikor elhitted, oly könnyen elfeledett
Egyformán fejezheti ki két szív önmagát
De oly más lehetne velem, egy életen át
Annyira fáj, hogy bizonygatom önmagam
S belül építem ekképp, átláthatatlan falam
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
