Az Erzsébet hídtól a Margitszigetig I. (Az idõs hölgy)

Idős hölgy jött velem szemben,
Naftalin és kamillaszagú,
Kicsit aggódó, de évek
Húzta, kellemes hangú.

Polgáriban lakik,
Bent a belvárosban,
Egyedül, félhomályban.
Háta nehezen hajlik,

Mikor takarít, alaposan, rendesen.
De mindig marad,
A félfán, vagy kredencen
Némi por; lakat-

-ként egy ősi kor záloga,
Kergeti egymást évek
Hosszú, nehéz láncsora.
Az asztalon kihűl a vacsora.

Félhomály van, kevés körte ég,
- Tudja, a számla miatt! -
Mondta, s lekapcsolt még
Egyet, és hirtelen megriadt,

Nesz az ajtónál, betörő vagy gyilkos,
A félretett pénzre pályázik,
De jól el van dugva, a nyirkos,
Sötét kamrában a lekvárok mögött.

Csak egy pillanat volt az egész,
Amíg tartott a félelem.
Előttem a kihűlt vacsora,
- Szedjen még, ne szerénykedjen!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.