Kiáltások Attilának

te már akkor is tudtad, jobban mindenkinél
hogy az ember a csalódásokba belehal
s ha megalkuvóvá lesz, akkor, ha él sem él-
mégis meg kellett volna alkudni magaddal


mert, bár biztos, voltak, akik szerettek téged
úgy érezted, rossz vagy és rossz az egész élet
( a tükör volt torz, amiben magadat nézted )
és József Attilák sajnos már nem születnek


kell ebben az életben, amiben megfogózhatsz
ha, hogy ember légy, az árral szemben kell úszni
én a SZÉP SZÓban keresek kapaszkodókat
pedig tőled tudhatnám, hogy zsákutca ez is


lehet, nem tudod, de nagy az éhínség ma is
csak test helyett a lélek éhezik-szomjazik
észre sem vesszük s azért halunk bele mi is
az életbe, mert hiába múlnak napjaink


én mégis arra kérlek, szedd össze magad
ne hagyd, hogy Horger Antal legyen a győztes
avagy félelmeid, - légy annál konokabb
állj ott  "minden fülke-fényben" és integess

1998







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.